Eclipse

Tegnap megnéztük és jó volt:) Persze nem volt annyira fíling, mint a második rész, amikor első napon mentünk, és a terem 99,9 százalékban kiscsajokkal volt tele, és mindenki hangosan sóhajtozott, amikor J. letépte a pólóját:) Most bezzeg rengeteg papucsállatka kísérte el a barátnőjét, ráadásul már idősebbek, így aztán csúnyán néztek ránk, amikor röhögtünk, hangosan:) A zenéje ismét szép:)

Eldöntöttem: szeptembertől mesterre megyek. Megváltoztattam a sorrendet, a magyar marketinget tettem előre, remélem, tényleg felvesznek. Ez a cég nem tud, vagy nem akar nekem olyat nyújtani, amiért maradnék. Reméltem, hogy nem így lesz, mert hihetetlenül jó dolognak tartom, amit csinálnak, de én sokkal többre vagyok képes, mint hogy titkárnő legyek. Igaz, hogy nincs semmi ilyen jellegű képzettségem, de lelkesedésem, az van. A döntés megszületett tegnap, amikorra a főnököm azt ígérte, beszélünk Jal-lal, de szerintem kb. eszébe se jutott. Nem fogom majd én figyelmeztetni, hogy hé, nem akartál valamit kitalálni, hogy maradjak?

Jájj, mindegy, éljen a college life, majd megyek gyakorlatra:)

Rájöttem, hogy mindig az egyszerűbb utat választottam. Sokkal többre lennék képes, és ehelyett turizmusra jártam, most meg marketingre fogok, pedig fejleszthettem volna a rajztudásomat, a nyelvtudásomat, tanulhattam volna valami nehezebbet is, és arra is képes lettem volna. Na de majd most. Az ambícióm megszületett!:)

nobody is here…

nobody is here, nobody cares about me right now, nobody writes me back, nobody calls me, everyone has a life but me…

T. at a party, S. in Barcelona, I am not allowed to talk to Alex, we dont speak anymore with A., N. has nothing to write to me anymore, Vicky doesnt write me back, the other girls are busy, and I am all alone, all alone, all alone… I need to make more friends and keep them, because I know myself: if I dont have anyone to talk to, I will go crazy…

Long hot summer

Shérie nyaral, én meg szétunom a munkanapokat.

Szeretnék USÁ-ban dolgozni, valamint napozni is:)

De right now: aludni, vagy beszélgetni bármilyen emberi lénnyel… ez az unalom és csend megőrjííít:)

@work 2day

07:43. Nem vagyok valami jól:) Ez a harmadnap se jobb, mint a másnap, nagyon szar a gyomrom. Alig ettem valamit, és az se esett jól…:S Valamint túl kellene lépnem az offsite-on, és nem addiktálódni! Nem vicces…

08:03. Faszom Trixi, miért nem tudsz te intézkedni, ha nem mennek azok a kurva gépek?:S

09:34. WTF? A egyik pasi, aki rendszeresen jár squasholni, kifelé menet megkérdezte, meghívhat-e egy üdítőre. Mondtam, hogy nem szükséges, mire válaszolt, hogy nem szükségből kérdezte. Majd mondtam, hogy igazán nagyon kedves, de nem vagyok szomjas, mire válaszolt, hogy nem kedvességből kérdezte. Akkor meg? Néha nem teljesen értem mi történik körülöttem:)

10:08. Tegnap igen mélyenszántó beszélgetést folytattam Shérie-vel, amiben úgy érzem, sikerült végre eljuttatnom az agyáig, hogy én azért beszélgetek vele, mert BARÁTnak tekintem, és egyáltalán ne reménykedjen, hogy valaha is lehet ebből bármi. Mindenesetre tök jó, mert megérti a szenvedéseimet, meg ilyenek, tényleg nagyon sokban ugyanúgy gondolkodunk.

10:43. Úgy éreztem, éhes vagyok, ezért vettem egy melegszendvicset a büfében. A gyomrom annyira nem értékelte:S Tűnődök, hogy vajon miért akarom ennyire megnézni az e-mailjeimet. Még jó, hogy itt nincs internet:)

11:50. Na, már csak két óra. Haza akarok menni aludni:(

12:13. Mindjárt kiolvasom a könyvem. Teljesen jó amúgy, a Csokoládéimádók klubja. Muszáj lenne kicsit többet találkoznom T-vel. Szét vagyok esve kicsit. Szükségem van rá, hogy szükségem legyen rá.

12:30. Kiolvastam a könyvet. Nem tudom mivel elfoglalni magam, hülyeségeken jár az agyam. Remélem, Tria írt vissza mailt, vagy egy kilométer hosszú regényt írtam neki:)

12:45. Már csak 1 és negyed óra. Nem bírom… Mindjárt elalszok:(

—–

16:11. Otthon. Nincsenek új mailek. Senkitől. Jobb így. Legalább nem reménykedek állandóan. Amúgy miben is reménykednék?:)

Addiction

I woke up and I had to check my e-mails, but he did not write me again. The weird thing is the feeling in my stomach - I might got a little addicted:) I can’t get him out of my head… And I am so proud of myself, that I said, I’d rather go to bed - alone…

And now work. And afterwards I’ll meet with my boyfriend, T., finally having some time together - that’s what I need to forget about him for a while.

What is wrong with me?

Team building

It was my intention to stand up and walk back to his room.

But at least I did not. And it was wiser that way and I have nothing to regret.

It was a memorable evening:)